Kezdődik a tél
Ismeretlen író 2006.09.15. 17:45
A vers egy másik oldalról van!
Kezdődik a tél, Amikor a szakállas manók a fákon, A szomorúság hegedűin játszanak. Néhányan szélnek Nevezik azt,mi valójában a keserűség magányos szólója, És ami mindig eszembe juttatja, Hogy minden kopár,nem maradt egyetlen levél sem.
Amiről télen álmodom,nem lehet enyém: Szerelmes vagyok,zöld,tündérfényű menyasszonyi fátyolba Burkolózom,sötét smaragdok díszítik, Rejtély,zavar és káosz. Megszerettem az aszkéta ágyékának durva, Érdes tapintását.Becsukom szemem, Belélegzem az örökzöldet...
Kifelé az erdőből, Az éjfél fehér kancáján nyargalok, Homlokán bürök és az éj árnya.
Felnézek a hamuszín égboltra. A felhők felettem táncolnak. Az ég arca megváltozik. Nőket látok szarvakkal.Férfiakat manccsal.
Visszatérek az erdőbe,és az örök kötelék Fakoronájával ékesítem fejem.
Zöld lesz.
Koszorúm szeretők és bűnösök koronája. A kisebb isteneké és tolvajoké. Őrzi a világ csillagfényes sötétségét, Azt,ami elmúlik,azt,ami újrakezdődik.
Királynői viselet.
|