1. Ostobaság
A sátáni bűnök listavezetője, a legfőbb sátáni bűn. Igazán kár, hogy az ostobaság nem fájdalmas. A tudatlanság egy dolog, de társadalmunk egyre inkább belemerül az ostobaság élvezetébe. Arra épít, hogy az emberek megteszik, bármit mondjanak is nekik. A média az ilyen kitenyésztett ostobaságot úgy állítja be, mint olyan hozzáállást, mely nem csak elfogadható, de még dicséretes is. A sátánistáknak meg kell tanulniuk átlátni a trükkökön, nem engedhetik meg maguknak, hogy ostobák legyenek.

2. Pózolás
Az üres pózolás igen irritáló tud lenni és az ilyen viselkedés nem illeszkedik a köznapi mágia fő szabályaihoz sem. Azonos szinten van az ostobasággal a mai világban, együtt tartják a pénzt mozgásban. A társadalom mindenkivel azt érezteti, hogy „valakik”, függetlenül attól, hogy érnek-e bármit, vagy sem.

3. Szolipszizmus
Nagyon veszélyes lehet a sátánistára nézve. A reakcióid, válaszaid és érzékenységed kivetítése másokra, akik valószínűleg sokkal kevésbé vannak ráhangolva a dolgokra. Az a hiba, amikor azt várod az emberektől, hogy ugyanannyi figyelemmel, előzékenységgel és tisztelettel viseltessenek irányodban, mint ahogy te viselkedsz velük. Nem fognak. A sátánistának inkább arra kell törekednie, hogy a „Tégy úgy másokkal, ahogyan ők tesznek veled” elvet alkalmazza mindig. Ez legtöbbünk számára komoly munka, és folyamatos éberséget követel, hogy ne essünk újra abba a kényelmes hibába, hogy magunkból indulunk ki. Ahogy mondani szokták, egyes utópiák ideálisak lennének egy filozófusokból álló társadalom számára, de sajnos (vagy talán szerencsére, a Machiavelli-féle szemszögből nézve) messze vagyunk ettől a ponttól.

4. Önámítás
Bár ez szerepel a „Kilenc sátáni kinyilatkoztatásban”, érdemes megismételni itt. Az önámítás is főbenjáró bűn. Nem szabad fejet hajtanunk az általánosan szentnek, kétségbe vonhatatlannak számító dolgok előtt, beleértve azokat a szerepeket is, melyeket nekünk kéne eljátszanunk. Csak akkor engedjünk az önámításnak, ha az szórakoztat, de akkor is csak tudatosan. De persze így már nem is önámításról van szó!

5. Azonosulás a csordával
Sátánista szemszögből egyértelmű. Az rendben van, ha egy másik ember vágyaihoz alkalmazkodsz, amennyiben ez végül előnyödre válik, de csak a bolondok tartanak a csordával és hagyják, hogy egy személytelen entitás parancsoljon nekik. A lényeg, hogy bölcsen válassz mestert és ne a sokaság szeszélye uralkodjon feletted.

6. A perspektíva hiánya
Ez is sok fájdalmat okozhat a sátánistának. Sosem szabad szem elől tévesztened, hogy ki és mi vagy, hogy milyen veszélyt jelenthetsz puszta léteddel. Most írjuk a történelmet, minden egyes nap. Mindig tartsd észben a tágabb történelmi és társadalmi képet. Ez a hozzáállás fontos a köznapi és a rituális mágiában is. Lásd meg az ismétlődő mintákat és úgy rakd össze a darabkákat, ahogy te szeretnéd. Ne engedd, hogy a csorda korlátai tereljenek – tudd, hogy a világ többi részétől eltérő síkon tevékenykedsz.

7. A múlt ortodox tanaival kapcsolatos feledékenység
Légy tudatában, hogy ez az egyik módszer arra, hogy az emberekre ráerőltessenek valami „újat és mást”, pedig valójában a felkínált elmélet korábban széles körben elfogadott volt. Csak a csomagolás új. Elvárják, hogy ünnepeljük az alkotó zsenialitását és felejtsük el az eredetit. Így jön létre az eldobható társadalom.

8. Önromboló büszkeség
Az első szó a lényeg. A büszkeség remek dolog, egészen addig a pontig, amíg nem öntöd ki a gyereket is a fürdővízzel együtt. A sátánizmus törvénye: ha valami beválik nálad, nagyszerű. Ha már nem működik, ha zsákutcába kerültél és az egyetlen kiút, hogy azt mondod: „sajnálom, hibáztam, bárcsak kompromisszumot köthetnénk” – tedd azt.

9. Esztétika hiánya
Az egyensúlyfaktor gyakorlati alkalmazása. Az esztétika fontos a köznapi mágiában, ezért fejleszteni kell a szépérzéket. Nyilvánvaló, hogy a szépérzék önmagában nemigen termel pénzt és ezért visszaszorul a fogyasztói társadalomban. Ettől függetlenül fontos sátánista eszköz és a mágia hatékonyságának érdekében használni kell. Nem arról van szó, hogy mit szokás szépnek tartani, hanem hogy mi az, ami valóban szép. Az esztétika nagyon is személyiségfüggő, saját természetünk tükröződik benne, de azért vannak egyetemesen kellemes és harmonikus sémák, melyeket nem szabad elvetni.