Extasy

Egyéb megnevezések: MDMA, XTC, X, E, ex, eki, bogyó, bogyesz

MDMA = 3,4-metiléndioximetamfetamin.

Történelem. Az ecstasy-t 1913-ban szintetizálták eloször Németországban. A Merck Company véletlenül állította elo egy másik gyógyszer szintézise során. Alexander "Sasha" Shulgin 1991-ban megjelent "Phenylethylamines I Have Known And Loved" (PIHKAL) címu könyvében részletes beszámolót nyújtott a szerrol és hatásairól. O ismertette meg a drogot még a 70-es években néhány pszichiáterrel, akik pozitív eredményeket értek el vele pácienseik kezelésében. A szer igazán a 80-as évek végén, és leginkább most, a 90-es években került reflektorfénybe, egyrészt a modern tánczenékkel (house, rave, techno, stb.) való kapcsolata, másrészt a neki tulajdonított halálesetek miatt.

Elofordulási formái, fogyasztása. Eredeti alakjában fehér por, a feketepiacon rendszerint préselt tabletták vagy kapszulák formájában lehet hozzájutni. A tablettákra gyakran nyomtatnak rá valamilyen ábrát (delfin, galamb, dollárjel, E betu, napocska, stb.) Egy tabletta ára ma 800-1500 forint között mozog. Az átlagos dózis 80-160 mg (2 milligrammot szokás számolni a testsúly egy kilogrammjára).

Sajnos általában nem lehet tudni, mi van a tablettában, amit a dealer ad. Gyakran megtörténik, hogy nem MDMA-t, hanem valami mást adnak el ecstasy-ként. A leggyakoribb helyettesíto anyagok: MDA, MMDA, MBDB, MDEA, esetleg speed vagy LSD. Erosen kérdéses a szer tisztasága is, nem lehet tudni, mivel keverték, hígították az anyagot az eloállítás során. Tablettánként változhat a dózis is, egyes tabletták a szokásos adag kétszeresét tartalmazhatják.

Hatás. A tabletta lenyelését követoen kb. 30-45 perccel jelentkezik, más fogyasztási módok (szippantás, elszívás vagy intravénás injekció) esetén jóval hamarabb. A drog hatása egy-másfél óra múlva éri el a csúcsot, kitart további két-három óráig, majd fokozatosan alábbhagy. 4-6 óra elteltével a használó „visszatér a földre”, az enyhe befolyásoltság érzete azonban napokig fennállhat.

Fiziológiai hatások és veszélyek. Az MDMA erosen megemeli a vérnyomást és a pulzust, ezért szívpanaszok mellett nem tanácsos a fogyasztása. Problémák merülhetnek fel máj- vagy veseelégtelenség esetén is. A drog által kiváltott leggyakoribb fiziológiás tünetek: a száj kiszáradása, fogcsikorgatás, a fogak összeszorítása, rágáskényszer, étvágytalanság, verejtékezés, ritkábban enyhe rosszullét. Magasabb dózisok hatása hasonló más amfetaminszármazékokéhoz (pl. speed).

Nagyon veszélyes az MDMA-t bármilyen MAOI-val (monoamin oxidáz gátlóval) együtt fogyasztani, ez akár halálos kimenetelu is lehet! A monoamin oxidáz enzim bénításán alapszik az antidepresszánsok egyik, ma már ritkán használatos csoportjának hatása, de más gyógyszerek mellékhatásaként is elofordulhat MAO gátlás. Az orvosok valószínuleg meg tudják mondani az általuk felírt gyógyszerekrol, hogy beletartoznak-e ebbe a csoportba.

Az MDMA hatása alatt álló személy könnyen figyelmen kívül hagyhatja a teste által küldött figyelmezteto jeleket. Több olyan halálesetrol is tudunk, amikor egy túlzsúfolt rave-partyn valaki túlmelegedett, túl sok vizet vesztett és a szervezet a folyamatos megeroltetéstol végül felmondta a szolgálatot. Kiszáradás (dehidratáció), izomgörcsök, szédülés vagy kimerültség esetén célszeru leülni, pihenni és inni egy kis gyümölcslevet vagy vizet. Partykon különösen ajánlott a vízháztartás rendben tartása, bár nem szabad túlzásba vinni: volt, aki attól halt meg, hogy elovigyázatosságból túl sok vizet ivott.

Vannak arra utaló jelek, hogy az MDMA lecsökkenti a szervezet ellenállóképességét a vírusos fertozésekkel szemben.

Pszichés hatások. A leggyakrabban említett hatások: eufória, "minden a legnagyobb rendben van"-érzés, kitárulkozás, a gátlások feloldódása, boldogság, szeretet, bizalom saját magunk és mások iránt. A használó a mindennapi dolgokban új vonásokat vesz észre, gyönyörködik hétköznapi jelenségekben. Az MDMA jelentos változásokat okozhat az érzékelésben, felerosítheti az érzékleteket, néha el is torzítja azokat. A fokozott érzékenység különösen a tapintásban, a szaglásban és az ízlelésben jelentkezik. Hatása alatt felfokozódik a nemi vágy. Az MDMA nem okoz sem hallucinációkat, sem az LSD-nél megszokott vizuális jelenségeket (spirálok, fraktálok, stb.) Ha ilyesmi fordul elo, akkor a tablettában nagy valószínuséggel volt valamilyen pszichedelikus szer is.

Veszélyes lehet, hogy az ecstasy hatása alatt a "minden a legnagyobb rendben van"-érzés miatt a fogyasztó belemehet olyan dolgokba is, amelyeket egyébként nem vállalna el, pl. a hatás meghosszabbítása érdekében további adagokat fogyaszthat el, anélkül, hogy belegondolna, milyen veszélyeknek teszi ki magát, esetleg meggondolatlanul szexuális kapcsolatot létesíthet valakivel, kitéve magát a fertozés kockázatának (még azt is gondolhatja, hogy "a fertozés nem is olyan nagy dolog, majd átvészelem"). Az MDMA lecsökkenti a fájdalomérzetet, így könnyen tönkreteheto a test valamelyik része (pl. folyamatos ugrálás során a térd), anélkül, hogy a használó felfigyelne a fájdalomra.

Ecstasy és zene. Az ecstasy rendkívüli mértékben megnöveli a 90-es évek modern tánczenéinek (különösen az acid house-nak) az élvezhetoségét. A drog hatása alatt a monoton zenére való táncolás transzszeru állapotba juttathatja el a táncolót, amelyet látomásos jelenségek is kísérhetnek. Sokan kizárólag arra használják a szert, hogy a hétvégi acid partyk alkalmával ilyen "pörgésekben" vezessék le felgyülemlett energiájukat.

Neurotoxicitás. Az MDMA lecsökkenti az agyban a szerotonin nevu neurotranszmitter (5-HT) mennyiségét. Máig nem tisztázott, hogy embereknél kíséri-e ezt a jelenséget valamiféle tartós idegrendszeri károsodás (a szer patkányok agyában kimutathatóan károsítja a szerotoninreceptorokat). Egyes használók szerint a szer a rendszeres használat során idovel "elveszíti a varázsát", az élmény "kiüresedik", és a hatás egyre inkább a speedéhez válik hasonlatossá. Vannak használók, akik a drog hatásának elmúlását követo depresszióról számolnak be. Ezek a jelenségek mind alátámasztják a csökkeno szerotoninszint hipotézisét.

Ismeretes az a tény, miszerint a Parkinson-kór kialakulásához a dopaminreceptorok 80%-ának pusztulása szükséges. Amíg ezt a szintet valaki el nem éri, semmi jele a betegségnek, minden teljesen normálisnak tunik. Lehetséges, hogy az ecstasy használatával leépülo szerotoninszint is hasonló módon megnöveli valamiféle határon való átbillenés esélyét. (Példa: tegyük fel, hogy az agyban eredetileg 100 a szerotoninszint, az öregedés során ez természetes úton lecsökkenhet mondjuk 50-re. Tételezzük fel, hogy 30-as szint alatt kialakul valamilyen betegség, fölötte nem. Ha az ecstasy rendszeres használatával a szerotonin mennyisége az eredeti 100-ról 70-re csökken le, akkor az öregedés során fellépo 50 pontos csökkenés leviszi a szerotoninszintet 20-ra, és ezzel kialakul a betegség.)

(Megjegyzendo, hogy az ecstasy egyik rokonát, az étvágycsökkentoként használt fenfluramint, amely kétszer akkora neurotoxicitást mutat, mint az MDMA, 25 éves használat után 1997 szeptemberében kivonták a forgalomból.)

Ecstasy és más drogok együtthatása:

Forrás:http://funyiro.hu/index.php?Itemid=204&id=113&option=com_content&task=view